Balu a suliban - Miklya Luzsányi Mónika

„– Nem akarok iskolába menni! Utálom, mert Balunak hívnak.

– Balunak? – kérdezett vissza anya. – És az miért rossz?

– Mert kiröhögnek! – válaszolta sértődötten a kisfiú.

– Hát, az tényleg rossz – szólt közbe apa is –, de az az igazság, hogy ez a Balu név nagyon is illik rád. Mert pont az fejezi ki, mint amit a neved jelent.

– Miért, mit jelent? – nyílt nagyra Bálint szeme.

– A Bálint név azt jelenti, hogy erős és egészséges. Pont úgy, mint egy medve – borzolta meg fia kobakját apa.

– Szóval, lehet, hogy nem is csúfolás a Balu – szólt közbe anya is –, hanem becenév?

– Az attól függ, hogy mondják – gondolkodott el Panni, mert bizony már őt is csúfolták nem egyszer.

– Meg attól, hogy te miként fogadod. Mert előfordul, hogy mások rosszat terveznek ellened, de Isten jóra tudja fordítani – válaszolta apa.”

 

„Jóra fordítani, jóra fordítani… Könnyű azt mondani” – mondhatja bárki. Bálint, vagyis Balu is ezt dörmögte az orra alá apa válaszára. És akkor már benne is vagyunk az etikai kérdések közepében: Mi a jó? És mi a rossz? Mi múlik rajtam, mi múlik a társaimon, a környezetemen, az adott élethelyzeten? És mi múlik Istenen? Ha mindezekre keressük a választ, az élet sűrűjébe is belekerülünk. És kiderül, hogy az etika nem egy elvont elméleti tudomány, hanem az életgyakorlat maga. Az élet elidegeníthetetlen része, már kisiskolás korban is. Ezzel a szemléletmóddal ábrázolja Miklya Luzsányi Mónika Balu és nővére, Panni hétköznapjait és ünnepnapjait. Amiből természetesen nem maradhatnak ki a szűkebb és tágabb család tagjai, az osztálytársak és a barátok, sőt az állatok sem.

A huszonhét történet a 2013 őszén életbe lépő etika tanterv első osztályos élettémáira épül. Jól használható indukciós anyagként az iskolai feldolgozás során. De közös családi esték, áhítatok, együttolvasások idején úgyszintén. És a gyermek önálló olvasmányává is válhat, amikor már jól tud olvasni.