Fény a rácsokon - Csiha Kálmán

Két emlékirat olvasható ebben a kötetben. Elsőként a Harangszó az elsüllyedt világból című, amely Csiha Kálmán boldog gyermekéveit, majd háború árnyékolta ifjúkorát idézi fel az utolsó iskolai évekig, amikor szüleit kilakoltatják, családi birtokukról Érsemjén mellől kényszerlakhelyre viszik Csíkszeredába, ő pedig nem térhet haza, nehogy hasonló sorsban legyen része - önerőből, illetve jólelkű emberek támogatásával folytatja az iskolát. Hogy a kollégiumot befejezhesse építőtelepen is dolgozott sokat koplaló egyszerű munkásként, aztán - mivel a lelkészi pálya iránt érzett elhivatást - érettségi után végre négy évig otthonra lelt a Teológián. Minderől, valamint szolgálatkezdéséről Aradon, ahol házasságot kötött, és ahonnan rövidesen börtönbe vitték már a Fény a rácsokon című önéletrajzi írásában vall. Ahogy ennek alcíme is utal rá,  ebben a műben a hat és fél évnyi börtön emlékképei kerülnek fókuszba. Megjárja Kolozsvár, Marosvásárhely, Szamosújvár és Jilava börtöneit, majd a Duna-csatornához kerül. 1964-ben általános amnesztiával szabadul. A legtöbb börtöntörténet a megaláztatásokat részletezi, Csiha Kálmán ezekre csak utal, Isten megtartó kegyelmére figyel inkább. Önéletrajzi írásaiból érzékeny, széles látókörű, mély hittel rendelkező, ugyanakkor szépírói képességekkel is megáldott embert ismerhetünk meg. Az Erdélyi Református Egyházkerület 2007-ben elhunyt püspökének emlékiratai egyháztörténeti jelentőséggel bíró kordokumentumok is.